Noutăți la raft: astăzi despre cristologie, educație, minorități etnice și memorii

Móra, Ferenc – Rab ember fiai: és más történeti elbeszélések

„Mátyás király egyszer, mikor szokása szerint szegény vándorlegények öltözve járta az országot, jó napszállat után érkezett be Nagyszalontára. A cudar téli zimankó begkergette az embereket a tűzhely mellé, hiába bolyongott a király a csendes utcákon, sem egy lelket, sem egy nyitott ajtót nem talélt sehol.

Fáradt volt pedig a király, fázott is kegyetlen, az éhség is elcsigázta: ugyan megörült, mikor a város szélén meglátott egy kovácsműhelyt. Könnyű volt meglátni, mert a nyitott ajtón röpködtek kifelé a szikrák, ahogy a mester odabent kalapálta a vasat az üllőn.”

(Móra Ferenc)

Hegedűs Imre János: Állóképek: Önéletrajzi regény

A fekete foltos, nagy, fehér kutya beleszagolt a nyakamba – ezt a szimatoló szuszogást most is hallom és érzem – , kis idő múlva leszállt a hátamról, s az elszakitott láncot maga után csörgetve visszament a megszokott helyére, a fészerbe.

Hajam szála sem görbült, csak épp a lánccsörgés marad meg örökre, és a kép, az állókép, a gyermekeket szoptató capitoliumi farkas ellenképe: nem gyerekek guggolnak az anyaállat alatt, hanem a hatalmas tarka kutya áll szobormereven, két lábával rajtam, fölöttem.

(Hegedűs Imre János)

Günter Kunert – Ellenfényben: Elbeszélések, karcolatok

Bátortalanul az ellazult karcsú test alá nyúl, felemeli, miközben a macska, mint egy kitömött harisnya, bizalomteljesen és akarat nélkül lóg az őt tartó kezekben, újra elkezd dorombolni, és engedi, hogy behelyezzék a kartondobozba. Csak amikor a fedél közeledik, a csapda fenyegető sötétsége, akkor lapul meg szökésre készen; túl későn; az emésztés miatti tehetetlenség késlelteti a reakciót, úgyhogy már csak az ideiglenes fuvarozó alkalmatosság sötétségében panaszkodhat félénken.

(Günter Kunert)